A 2011. évi CXC. köznevelési törvény 3. paragrafusa:(1) A köznevelés középpontjában a gyermek, a tanuló, a pedagógus és a szülő áll, akiknek kötelességei és jogai egységet alkotnak.

(2) A köznevelésben a nevelés és oktatás feladatát a gyermek szülei, törvényes képviselői megosztják a köznevelési intézményekkel és a pedagógusokkal. E közös tevékenység alapja a bizalom, az intézmény és a pedagógusok szakmai hitele.

Kedves Szülők!

Intézményvezetőként szólok Önökhöz, talán minden vezetőtársam és az óvodapedagógus társadalom nevében is. Köszönöm minden szülőnek, aki elégedett a munkánkkal, törekvéseinkkel, akik partnerek a közös élményekben, programokban, akik mosolyogva hozzák-, viszik gyermekeiket az óvodákba, akiknek mindig van 1-2 kedves szava minden dolgozóhoz, akik minden felhívásnál vállvetve segítenek, akár süti vásárról, ovi szülinapról, beteg gyermekről, szegény óvodáról, bálról, fellépésről vagy bármilyen pályázatról is legyen szó. És szerencsére Önök vannak többen. HÁLÁS KÖSZÖNET EZÉRT!

De arra kérném azokat a szülőket, akik a pedagógusokkal nehezebben találják meg a hangot, álljanak meg egy pillanatra. Mindannyian dolgozó, munkájukat hivatással végző nők, anyák, nagymamák, szülők, testvérek, gyermekek is vagyunk egyben. Különböző habitussal, személyiséggel, testalkattal, hanggal megáldva. Szemüveges, vörös, szőke, barna, fekete ,magas, alacsony, vékony, testes, idősebb, fiatalabb, magas vagy mély hangú, lágyabb, erőteljesebb, tyúkanyós, vagy karizmatikusabb egyéniség. De egy közös mindannyiinkban van: szeretjük a gyerekeket. Igen, szeretjük. Lehet, hogy más a módszertan, más a stílus, hiszen mindenki más iskolában szerezte a tapasztalatokat, sokat változott az óvodapedagógia is az elmúlt évtizedekben, de egy biztos, mindenki a gyermek érdekeit tartja szem előtt minden esetben. Ha jelzést teszünk Önöknek, az sohasem bántásból ered, hanem azért, hogy segítséget adjunk és kapjunk. Üljenek le, beszélgessenek, szakítsanak időt egymásra, erre ott a fogadóóra, a szülői értekezlet, de akár a de. vagy a délután is néhány perc, ismerjék meg a problémát, vegyék észre az embert, fedezzék fel egymás értékeit. Maradjon meg a bizalom, a szeretet is . Hiszen életük ajándéka 3-4 éven keresztül formálódik, alakul az Önök segítségével a szakemberek kezei alatt. Ha visszafordíthatatlan valamiért az egymás közötti kommunikáció és bizalom (ami remélem, nagyon ritka esetben történik csak meg) ne féljenek váltani, előfordul, hogy hiányzik a kölcsönös „kémia”.

Mert minden vezető büszkén húzza ki magát, amikor jön a Fenntartótól a dicsérő levél, amit az elégedett szülő írt az óvodáról, pedagógusról, dadus néniről, titkárról, kertészről…

De a negatív kritika nagyon fájó tud lenni, mert mindig erősebb, hiszen haragból, dühből, netalán gyűlöletből fakad…

Én is hallottam már vissza kollégákról, magamról bántó, sértő, néha igen keményen megfogalmazott gondolatokat, minden alap nélkül. De hiszem, hogy a szeretet erősebb, és a probléma arra való, hogy megoldjuk…

Ne engedjünk az Erő sötét oldalának… Vagy közhellyel élve: a „mosoly egy olyan görbe, amely mindent egyenesbe hoz”.

Legyünk egy nagy család, ahol lehetnek súrlódások, akár egészséges vita is, csak nem mindegy, hogy összetartó család, vagy egymást mérgező család leszünk. Köszönöm!