Mindenki könyvet tudna írni, akinek kisgyermeke van vagy pedagógus, esetleg mindkettő egyszerre, a gyermeki aranyköpésekről, hiszen ez az angyali (néha ördögi, fárasztó, kikészítő)korosztály mély meggyőződéssel tudja megmagyarázni bölcs gondolatokkal, mégis egyszerűen, viccesen a világ dolgait, magát az élet apróbb örömeit, bánatait egy velős mondat kíséretében, amire mi felnőttek mi mást is mondhatnánk: övék a jövő...

Amikor a fiam született, ő volt a beetetés, 2. naptól végigaludta az éjszakát. Aztán jött a lányom, aki 14 éve üvölt...

HOGYAN LETTEM ELÉG JÓ SZÜLŐ, AVAGY SIKERES BIZONYÍTVÁNY= SIKERES GYERMEK?

Tudom, sok cikk íródott már ezzel a témával kapcsolatban is, de nézve a sok Facebookos bejegyzést, engem is megrohantak a gondolatok, ezért le is írom őket.

Magam is nagy felhasználó vagyok, nem tagadom, érdeklődve figyelem ismerőseim napi bejegyzéseit, az új recepteket, vicces vagy megható sztorikat, tanulságos történeteket, a gyermekneveléssel kapcsolatos cikkeket, mostanában pedig főleg a portfóliós bejegyzéseket J

Eljött az év vége, és sokan büszkén posztolták gyermekeik kitűnő bizonyítványát, az elismerő okleveleket és én mindenkinek szívből gratuláltam, is, hiszen méltán lehetnek büszkék gyermekeikre.

Aztán eszembe jutottak a saját gyermekeim…

No igen, az ő bizonyítványuk hagy némi kívánnivalót maga után, ha azt mondom, hogy erős átlag, akkor némi szülői túlzással teszem ezt. Nagyobbik gyermekem igazi kis színész, bármikor kiáll a nagyközönség elé, termetéből adódóan viszont én inkább a vízi sportok felé próbáltam terelni. Először persze, mint minden fiú, a fociban élte ki a sport iránti szenvedélyét, de be kellett látnia, hogy hatalmas mackótermetével (kicsit nagydarab, nem kövérJ nem fog óriási sprintet levágni a pályán, maximum elállja a kaput. Álmaim jövőjében már egy új Storcz Botondot láttam benne, amikor kajakozni kezdett. De be kellett látni, nincs hozzá kitartása. Próbálkoztunk még a vízilabdával is, de már túl későn, nagy volt a lemaradása, pedig láttak benne kurázsit, így a jövő Benedek Tiborja is csak egy kósza gondolat maradt. Az eddigi sikeres szárnypróbálgatása,(vagy inkább az enyém?) a szaxofon, amit 4 éve kezdett. Naná, hogy azért szerettem volna, mert anno imádtam Bery Aryt, ahogy szaxofonozott a Szerelem első vérigben. Még jó, hogy a gyerek is szeret. Egy kis rap, mert persze van saját zenekara is, legalább 3 számmal.

A kisebbik gyermekem? Na igen, ő meg „ kódos” BTMN ( beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő) pedig csak a szorongás miatt vittem a szakszolgálathoz. Erre kiderült, hogy az intelligenciája átlagos, valahol magasabb, de van olyan terület, ahol egész alacsony tartományban. Nesze neked pedagógus szülő, mindennapi mese, még 10 évesen is, éneklés, hiszen már a pocakomban is gitárszólót hallgatott. Akkor hogy is van ez? A zene fejleszti a matematikai, logikai képességet, a mese az intelligenciát,stb. Értem. De akkor az én lányomnak miért kínai a matematika? Miért értelmezi nehezen a szövegeket?

Akkor mit rontottam el? Hogyan legyek jó szülő? Nem tudom, nem találtam fel a spanyolviaszt. De egy valamit biztosan tudok. Akármit is rontottam el, egy területen biztos, hogy kiemelkedő mindkét gyermekem. Az érzelmi intelligencia területén. Azt gondolom, ha valahol, itt biztos a siker. Szerencsés helyzetben vagyok, sokáig otthon lehettem velük, sok-sok közös élményünk van együtt, szerető család, kényeztető, de következetes nagyszülők, kényeztető, de rendkívül engedékeny anyuka. Az én gyermekeim azok, akik elsőként pattannak fel, ha idős ember száll fel a villamosra, segítik fel a buszra a vak fiatalt, cipelik a nehéz csomagot, vagy segítik le a babakocsis anyukát. Sírnak, és kacagnak, ha kell, nem szégyellik kimutatni az érzelmeiket. Az iskolában a kiemelkedő közösségi munkájukért részesültek már elismerésben. És akkor az jutott eszembe, ki a fenét érdekel a bizonyítvány? Persze, hogy engem, de…Az én gyermekeim olyan képességgel rendelkeznek ebben az eldurvult világban, amit óvodás korban még nagyon fontosnak tartunk, de valahogy elvész a későbbiekben: az érzelmi intelligencia és jóság. Nem a közöny, irigység, rosszindulat, ami felé haladunk. Pedig csak rajtunk múlik, hogy melyiket tápláljuk J

Kreatív tanítási és nevelési módszerek

Agresszió és empátia: avagy bezzeg az én időmben…

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én is beleesem ebbe a csapdába, ugyan már, 40 évesen fiatal vagyok, de kellőképpen bölcs és nekem nem mondja meg senki, hiszen tapasztalt pedagógus vagyok…

A kötelező akkreditált továbbképzések, az új törvények, a net, a média világa folyamatosan dobálta a szavakat, amik szinte már kötőszóként jelentek meg az életemben: innováció, kristálygyerek, X, Y, Z generáció. ADHD, SNI, HH, HHH, BTM. Az új kihívások új lehetőségeket, tanácsokat, szakembereket és magukat szakemberekké avanzsáló hozzáértőket termelt ki. De bármennyire is változott a világ, gyorsult fel az életünk, küzdünk a civilizáció dzsungelében a mindennapokért, a túlélésért, valami nem változott: az, hogy pedagógusként a lehető legjobbat tudjuk kihozni a gondjainkra bízott kincsből, a gyermekből. Őszinte leszek kedves kollégák és kedves szülők. Nem minden gyermeket tudunk egyformán szeretni pedagógusként és a legnehezebb épp az agresszív, indulatos gyermeket, ugyanakkor a legnagyobb kihívás is. Én az elmúlt években az iskolában tanult módszerek széles tárházát kipróbáltam, hogyan fékezzem meg az óvodai csoportba begyűrűző agressziót. Hogyan váljunk a sok kis önző, öntörvényű, akaratos kis diktátorokkal igazi közösségé? Igen,  jól látják. Azt gondolom, bármennyire is ártatlannak születnek a gyermekek, sajnos ilyenné neveltük őket…de ez egy másik cikk története lehetne. Az óvodába kerülve a legnagyobb kihívás az utóbbi években számomra az volt, hogy akkor hogyan tovább? Hogyan fékezzem meg az indulatokat, kezeljem az agressziót. Nem találtam fel a spanyolviaszt, de kis lépésekkel, kísérletezve már látom a fényt az alagút végén. Ami a legfontosabb és elengedhetetlen ehhez a recepthez: a szeretet. További hozzávalók: mérhetetlen türelem, humor, kiegyensúlyozottság, következetesség, empátia. Nagy Jenőné Művészeti Programjának alappillérei, a 100 út a gyermekhez vagy akár a Bátorító Nevelés 14 pontja gondolatát én új óvodába lépve, új programmal dolgozva kezdtem el igazán értékelni. Mert amire mindannyinknak szüksége van, az elismerés, a dicséret, a szeretet nyelve és ezeket az óvodában gyermekkel, felnőttel egyaránt, de a mindennapi életünkben is fontos és kell is alkalmazni. Reggelenként ezek a percek nagyon fontosak minden gyermeknek: ölelés, simogatás, hogy érzed magad? Milyen csinos vagy, te választottad a ruhád? –és hasonló kérdések megteremtik a biztonságos légkört. A napirend állandósága, amit kb. 10 óra magasságában a meseszignál, mesepárna, mesegyertya kellékek segítségével a folyton nyüzsgő gyermekeket is elvarázsolja. Attól függően, hogy milyen napjuk volt, ha kell énekkel-gitárral, ha kell, egy kis néptánccal, zenés mozgásos percekkel zárjuk le a napot. (Itt nagyon fontos a klasszikus, nyugodt zene) De mindennap fontos, az ún. Szeretet-kör, megölelem a mellettem ülőt, vagy elmondok egy jó tulajdonságát, esetleg körbeadjuk a csoport szeretetbábját, hogy neki mondjuk el, mit szeretnénk nagyon. Akinél a báb van, csak az beszélhet. Pókhálógombolyag: egymáshoz gurítjuk a fonalat. A falon van egy ún. „magatartás-tábla”, ahol a hét mindennapján be lehet gyűjteni a mosolygós, sírós, szomorú smileykat, de ki is lehet váltani (2 jó smiley kivált 1 rosszat) Aki az adott napon a legkedvesebb, választhat mesét, de a hétvégére haza lehet vinni a szeretetbábot is. De van saját kis növényünk, a csoport neve után szabadon: Százszorszép virág. Közösen gondozzuk, és nagyon fontos, hogy a 3.év végére megerősödjön. Mindennap beszélünk hozzá, ápoljuk, locsoljuk, mint a kis herceg az ő rózsáját. Van egy kis sarkunk, úgy hívják: gondűző. Ha valamelyik gyermek túlpörög, oda elbújunk kettesben, elmondhatja, mi bántja, miért viselkedik így, ha van kedve, lerajzolhatja, „kibokszolhatja” magából, esetleg futhat egy kört az udvaron, tornateremben (felnőtt felügyelete mellett) hogy „elhagyja a dühét”.  Az egyik legjobb indulatkezelő módszer mind tudjuk nem más, mint a játék, főleg a szabad játék, kötöttségek nélkül futni, mászni, hintázni szabad levegőn, de ha kell, az irányított játék is szükséges.

Érzelmek kifejezése: interakciós játék (kártyán lévő érzelem utánzása, megfejtése, mit jelent) pantomimjáték, csak utánozzuk a karmestert csendben. Bizalomjáték: csukott szemmel akadályokon való terelgetés.

A mindennapi mozgás lehetőségével élve a torna végén kiadjuk magunkból a feszültséget: szorítsd ökölbe a kezed és feszítsd lefele, bokszolj előre, kiálts egy nagyot, fújd fel magad, engedd ki, ugrálj. Torna végén feküdjünk el, kis meditáció, csukott szemmel gondoljunk arra: ma miért voltam jó? Vagy: toljuk el a falat, doboljunk az öltözőszekrényen, mintha esne, csepegne, szakadna az eső, majd csendesedjünk el. Álljunk körbe és táguljunk, mint a lufi, ha már nem feszül a kezünk, elengedjük egymás kezét, pattogunk, mint a labda, pukkra kipukkanunk, azaz el lehet feküdni. A nehezen kezelhető gyermeket megbízom külön feladattal: most te leszel annak a felelőse, hogy vigyázz a kisebbekre, segíts neki, menj, szólj, kérlek a dadus néninek, bármi, amitől ő fontosnak érzi magát. Alvásidőben mese után halk dúdolás, simogatás, halk zene. És a nap minden részében rengeteg ölelés.

Igazából nem teszek mást, mint a különböző „problémákra szakosodott” szakemberektől ellesett tudás hasznosítását. Megpróbálok egyszerre lenni pedagógus, anya, színész, pszichológus, szomato, fejlesztő és gyógypedagógus. Hogy működik –e? Őszinte leszek, nem mindig, de nem adom fel, mert ez a hivatásom. De persze naponta keresem az új megoldásokat vagy alkalmazom a bevált módszereket, hogy ebben a felgyorsult körhintában, erősen kapaszkodva a csoport szokásaiba biztonságban érezze magát a gyermek, akár átlagos, tehetséges, vagy „kóddal felruházott”.

Ha május, akkor indul a szezon. Először az eper,majd a málna, cseresznye, meggy,levendula, sárgabarack, uborka, paradicsom, paprika.

Ha rám hallgattok, akkor megkímélitek magatokat a szupermarketek, piacok látványától és bizony útnak eredtek a jó kis szedd magad lelőhelyeket felkutatni, vagy hazai termelőktől beszerezni a hozzávalókat.

Idén ez nem kis kihívást jelentett, de figyelembe véve az árakat, megérte. Minden szezonális gyümölcsöt jóval a piaci ár alatt kínáltak a kertészetek, igaz, az epernél a derékfájdalom combizomlázzal kombinálva, míg a cseresznye vagy meggyszedésnél váll és nyakfájdalommal párosítva zuhansz az ágyba, miután minden ősödet szidalmazva hosszú órákon át mosod, válogatod, pucolod, főzöd, raktározod a begyűjtött csemegéket. De elmondhatod, hatalmas élmény, gyerekekkel főleg. Ne felejtsd, amit a kertészetben ő megeszik, amíg te szüretelsz, az legalább ingyen van :)

Savanyúságok:

Csalamádé: 0.5 kg sárgarépa, 2 kg uborka, 1 kg tv-paprika, 20kg fejes káposzta, 1 kg hagyma, 7 dkg só, 1 kg cukor, 3 dl 10 %-os ecet, 1 kávéskanál nátrium-benzoát, , 1 kávéskanál borkén. Összekeverjük a hozzávalókat, rétegezve megszórjuk a fűszerekkel, , 24 óra alatt többször átforgatjuk, utána vödörbe töltjük. Én üvegekbe tettem, most derül ki, meddig áll így el.

Kovászos uborka: 1 liter vízhez 1 evőkanál só. Én felforralom a vizet, ahhoz teszem a sót és megvárom, míg kihűl. Az átmosott, apróbb uborkákat üvegbe teszem, bele kapor, szemes bors, fokhagyma a sós víz, tetejére kenyér és mehet a napra 2-3 napig. Utána szűrőn átszűröm, és az uborka, fokhagyma mehet a savanyú lében tejfölös vödörbe, üvegbe és természetesen a hűtőbe. ( 2-3 hétig biztosan eláll így)

Lekvárok, szörpök, sütemények: ami nem fogy el nyersen vagy süteménybe téve, mehet lekvárnak, szörpnek.

Én a sütiknél nem nagyon szoktam mérni, epernél, málnánál mehet a mascarponés pohárkrém( kis darált kekszes, vajas alap a pohár aljára és arra egy görög joghurtos, mascarponés, tejszínes, porcukros gyümölcsorgia, tetejére friss mentalevél...mennyei)

Ha komolyabb sütit szeretnék: 4 tojásból piskótaalap, és arra a krém: túró, mascarpone, görög joghurt, habtejszín, zselatinfix, ebben összetörve az eper vagy a málna, rásimítom a piskótára friss gyümölcsökkel díszítem és piros tortazselével leöntöm.

Meggyszörp: a megmosott meggyet nem magozom, csak jól összetöröm, facsarom, leszűröm. Ahány liter meggy, annyi kiló cukor, lehet csalni plusz vízzel, felforralom, citromsav és száraz dunszt.